Nos, itt a péntek, havazik és vihar van, de elkerülhetetlenül közeledik a hétfő...
Már nem félek annyira, a múlthét volt talán a legrosszabb, de már megnyugodtam, és a családom is nagyon vár már, annyira aranyosak, csak ugye először felkészítő táborba visznek majd minket... Leginkább attól tartok már csak, hogy hogy élem túl a 15 óra repülőutat.
A bőrönd már félig bepakolva, így 20 kiló, és még mindig vannak cuccok, amik arra várnak, hogy belekerüljenek. Már azt is tudom pl, hogy lesz net a sulimban, meg az állomások környékén is van, stb.
Már majdnem minden kész van, még az albumot kell befejeznem, amit a kinti családnak készítettem az itthoni dolgokról.
Igazából nem tudom mit írhatnék még, hiszen nem tudom mire kell számítsak. Az biztos, hogy hiányozni fog minden és mindenki; a barátok, a család, a mellettem békésen szunyókáló macska...
Nyugodt szívvel hagyok itt mindent, tudom, hogy megvan a helyem, ha hazajövök, és jó helyem lesz, tudom, hogy aki akar, az megvár, és mindenki támogat, aki számít.
Remélem az idő azért kicsit szebb lesz hétfőre...
Elsősorban barátaimnak, akik kíváncsiak rá, mik történnek velem, amíg Japánban vagyok, illetve mindenki másnak, aki azon gondolkozik, cserediákként nekivág a Szigetországnak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése